Dátum: 2017 június 28. (szerda) | Levente, Irén

hírek

Kristán Pál vagyok

U19 szakosztály 2017-01-17 Megtekintések száma: 3152

"Kristán Pál vagyok, és azt szeretném, ha mindenki ismerné a nevemet!" – mondja Pál, amikor a célkitűzéseiről kérdezem. Ez talán egy kicsit merész és sallangok nélküli kijelentés, de ahonnan ő érkezett, elég egyértelmű, hogy (ahogy ő mondja) "kemény az élet"!

Ungváron volt egy helyi focicsapat. Amikor hétéves voltam, azt mondta az édesapám: "menjél fiam, te csak focizzál…"

Ungvár egy Északkelet-Magyarország szomszédságában található kárpátaljai település. Pál innen származik.

Tizennégy évesen kerültem Magyarországra, egy ungvári edző segítségével. Próbajátékon felvettek a Nyíregyháza Bozsik Akadémiára. Egy bökkenő volt a történetemben, hogy nem tudtam magyarul. A szüleim magyarok, de csak keveset beszéltük az anyanyelvünket. Ukrán közegben éltünk, így a barátok és az iskola miatt nekem könnyebb volt az ukrán, mint a magyar nyelv. Ami szókincsem volt, az is tájjellegű szavakból állt. Magyarországon  tanultam meg sok kifejezésről, hogy “hogyan kell mondani”. Miután Nyíregyházára érkeztem, ez hónapról-hónapra javult.

Milyen volt az ukrán fociközeg?

Ukrajnában a csapatban mindenki elfogadja a másikat, de mégis mindent keményen és odaszántan csináltunk a pályán: küzdöttünk a mérkőzéseken, és az edzéseken is mindent beletettünk - de mindemellett mindenki élvezte a focit… Sajnos közbejött a háború, nem volt a helyi településnek pénze a sportra és a fejlesztésekre, így sokan a környezetemben is, akik sportból éltek, vagy sportolók voltak, elhagyták az országot. Összeesett a mi csapatunk is, és mindenki elment, ki-hová... Így elmentem én is, Nyíregyházára. Édesanyám Ungváron, a határon túl maradt a kistestvéremmel, édesapám pedig a határ közelében, Kisvárdán, a kórházban dolgozik.

Nyíregyházán az U15-ben kezdtem, ott voltam két évet. Amikor odaérkeztem, kilencedikes voltam a gimiben. Az első napok voltak a legnehezebbek: beilleszkedni nem sikerült, hiszen nem tudtam beszélni sem, olvasni sem. Ukrajnában cirill betűket használtuk, újra kellett tanulnom az ábc-t, és csak ültem az osztályban. Bár sok mindent értettem, de ha feltettek egy kérdést, nem tudtam válaszolni rá, és ez nagyon zavart… Az nyugtatott meg, hogy délután edzésre mehetek, és ott azt tehettem, amit nagyon szeretek: focizhattam.

Csatár voltam mindig, mert nagyon szeretek gólt rúgni, a csatársorban főként középen, de szélen is tudok játszani. 

Pál a tavalyi évben az észak-magyarországi bajnokságban 24-szer volt kezdő, 37 gólt rúgott, és mindössze egy büntető lapot kapott. 

A nyári felkészülés folyamán játszottunk egy mérkőzést a UTE korosztályos csapatával, és ezen a derbin rúgtam két gólt. Amikor lejöttünk a pályáról, azt mondtam édesapámnak, hogy szívesen játszanék az Újpestben.

Miért az Újpest?

Kitűztem magam elé egy célt, és úgy éreztem, az Újpesttel közelebb kerülök hozzá. Eljöttem próbajátékra, és elkezdődött az új élet itt, Budapesten…

Hogyan élted meg az elmúlt őszi szezont?

Nehezen kezdtem, de mindig százszázalékosan hajtok az edzéseken, mert számomra a kemény munka az első helyen van. Az utóbbi két mérkőzésen már hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez, és ezt sikerélményként éltem meg - így tudom, hogy a fejlődés útján vagyok, nagyon szeretem az újpesti egyérintős játékot, és a kényszerítőket is, de főként, ha gólt lőhetek.

Az iskola már nem jelent kíhívást számomra, hiszen leérettségiztem, jelenleg nyelveket tanulok, épp most tettem le angol középfokú nyelvizsgámat. Arra készülök, hogy megszerezzem a felsőfokú nyelvizsgát angolból és oroszból… jól megy az orosz is, hiszen az nem nagyon tér el az ukrántól.

Mi az a cél, amit szeretnél elérni, hiszen említetted, hogy ezért jöttél Újpestre?

Hogy PRO labdarúgó legyek, és úgy szeretnék focizni, hogy a nevemet mindenhol ismerjék.

 

UTE Labdarúgó Akadémia/Barbara Gabriella

hírek

információk

Kedvelj minket a Facebookon!

1%

UTE az utánpótlásértAdószám: 18165159-1-41