Dátum: 2024 március 28. (csütörtök) | Gedeon, Johanna

hírek

„Még jobban odateszem magamat, hogy elérjem a céljaimat!”

U19 szakosztály 2017-02-03 Megtekintések száma: 4865

Vastag Richárd a Vajdaságból érkezett. Jelenleg U19-es csapatunkat erősíti, tavaly tagja volt az aranyérmes bajnok csapatnak is. Ricsi már az iskolapadot koptatta, amikor elkezdett focizni - bár a családjához közel állt a labdarúgás, mégis úszni adták. Egyedüli gyerekként féltették, ennek ellenére elég korán elkerült otthonról. 

Túlságosan monoton volt az úszás a medencében, én pedig nagyon rakoncátlan voltam hozzá, így nem szerettek annyira az edzőim - emlékezik vissza. Amikor arra kérdezek rá, hogy focizott-e a szabadidejében, mosolyog.  - Hát persze: az utcán és a grundon fociztam. Amikor összejött a gyereksereg, letettünk egy-egy téglát:  ez volt a kapu, és így játszottunk a réten. Mivel a szüleim kötődnek a labdarúgáshoz - nagyapa edző volt egy helyi felnőtt csapatnál, édesapa is focizott - így maradt nekem is a labda az úszás helyett – gondolt vissza arra, hogy nem véletlenül került ehhez a sportághoz.

- Amikor lementem az első edzésre a helyi csapatban, az edző kérdése az volt hozzám: mi szeretnél lenni? Mezőnyjátékos vagy kapus?

 Jó fizikumú gyerek voltam - meséli tovább - ezért védő lettem. - Bal védőként kezdtem, s ahogy nőttem ki a korosztályokat, belsővédőt játszottam.  

Mesélj, milyen volt a gyerekkorod?

Szerbiában, a Vajdaságban éltem ekkor. Beszélem a szerb nyelvet, így nem közösítettek ki a csapattársak. Könnyű volt beilleszkednem közéjük, bár ott más a mentalitás, mint az itteni utánpótlásban. Máshogyan állnak a dolgokhoz, úgy általában is, de nem lehet ezen csodálkozni, hiszen ott nincsenek ilyen körülmények, mint Magyarországon. Az utánpótlásból nehezebben tudnak feljebb jutni a felnőtt elsőosztályba, mint itt. Ezért sokszor az erő dominál a pályán, ezzel szeretnének kiemelkedni és kitűnni a többiek közül. Ha elfáradnak, akkor is mennek tovább, és még utána is...

Mit gondolsz Ricsi, helyes az a mentalitás, amikor valaki az erejével, a fizikumával van jelen a pályán?

Ez attól is függ, hogy mit várnak el az edzők. Ha kispasszos játékot, akkor nem az erő kell, hogy domináljon, hanem az ész és a gondolkodás - de ha nagyobb ívelésekből áll a játék, akkor  „grundfoci”, erő kell hozzá.

Szerinted fontos, hogy milyen környezetben focizunk?

Az a feltételektől  is függhet, hogy hová jutunk el. Ha ezt megnézzük, Szerbiában egy másodosztályú csapatnál nincsenek megfelelő pályák, vagy ha vannak, nem olyan minőségűek, amin jól lehetne játszani. Nincs szerelés, nincsenek olyan feltételek, mint itt egy hasonló osztályú csapatnál. Ők viszont azért tudnak előre lépni, a motivációjuk abból táplálkozik, hogy el szeretnének kerülni abból a közegből.

Azt gondolod, hogy a szegényebb környezetben játszó játékosnak nagyobb motivációja lehet az előrejutásban?

Ott mindent önmagadnak kell elérni, és sokszor nem tudnak segíteni a szülők sem. Egyvalamivel tudsz csak kitűnni: azzal, ahogyan játszol a pályán, a foci-tudásoddal, és az akarattal - mert lehetsz tehetséges, ha nincs meg benned a kitartás, és lehetsz kevésbé tehetséges, de a mentalitásoddal kiemelkedhetsz.  Ez az alapgondolat.

Jussunk el Szerbiából Magyarországra! Hogyan kerültél ide, és mikor?

Kaptunk egy ajánlatot Hódmezővásárhelyről, hogy játsszam ott, és költözzem kollégiumba. Ez édesanyámnak nem nagyon tetszett, de később megbékélt vele. Látta, hogy nekem ez fontos, és a focira teszek fel mindent...

Hány éves voltál ekkor?

Tizenkettő.

Milyen elkerülni otthonról tizenkét évesen?

Az első hónapok voltak a legnehezebbek. Bár sohasem voltam otthonülő, mindig kis virgonc voltam. Az otthoni körülmények között megtanultam annyi önállóságot, amiből itt meg tudtam élni, már ilyen fiatalon is. A kollégiumi életben az idősebbek is sokat segítettek.

U16-os voltam, amikor kaptunk egy felkérést, hogy jöjjek fel Újpestre, próbajátékra. Kicsit tartottunk a nagyvárostól, így megegyeztünk abban a szüleimmel, hogy még fél évet várunk, ezért jöttem az U17-es korosztályhoz. Simek Péter lett az edzőm.

Ricsi, sokszor lehet a hangodat hallani a pályán is, mérkőzés közben. Vezéregyéniség vagy?

Szeretem a csapatomat, jól össze vagyunk szokva! A hangomat muszáj hallatnom, mivel belső védő vagyok. Kell a védelmet is irányítani, a támadást is segíteni, az egész csapatot, úgymond, a hanggal.

Milyen volt az őszi szezon? Tavaly megnyertétek a bajnokságot, az egy vidám év volt...

Igen, az egy vidám év volt. A mostani csapattal még dolgozunk a jobb bajnoki szereplésért, vannak dolgok, amiben fejlődnünk kell.

Szerinted miben?

Hogy ne siettessük a játékot, hanem nyugodtan játsszunk, és a ziccereket berúgjuk. A védő játék is fontos része ennek. Védőként úgy gondolom, mi a játék során kihúzzuk az ellenfél támadóit, hogy legyen közöttük hely, ahol mélységi labdákat tudunk adni - ezért járatjuk szélességben a labdát, hogy legyenek fölpasszokra esélyeink.

Mi van akkor, ha elveszti a védelem a labdát?

Optimális kockázatot kell vállalnunk. Minden passznak felelőségteljesen kell mennie, nem szabad olyat adni, ami nem biztos. Igazából szerintem nem a felpasszok reakcióidejét kell fejleszteni a védelemben, hanem, ha elvesztünk egy labdát, akkor menjünk utána, gyorsabban szűkítsünk össze, támadjunk vissza, hátráljunk, ha kell - csapatszinten ezekben kell még fejlődnünk.

Mik a személyes céljaid, amit akár hosszú, akár rövid távon kitűztél magad elé?

Rövid távon azt, amit az edzők kérnek tőlem. Hosszú távon pedig szeretnék a felnőtt csapatban játszani.

Hogy érzed, készen vagy erre? Ha azt mondanák, hogy holnaptól már a felnőtt csapatban kellene játszanod...

Megpróbálnám, akkor biztos kijönne, hogy fel vagyok-e készülve, vagy nem.

Mi az erőséged, és miben nem vagy még készen?

Jó fejelek, és ezt a védelemben 90%-ban kamatoztatom is; és támadásnál, a szögleteknél több gólom is született belőle.

Mit kérnek tőled az edzők?

Én mindig szívből akarok játszani, és kérték, hogy az érzelmek mellett az értelmemre támaszkodjak. Nagyon szeretnék győzni, ezért ha siettetem a játékot, arra kell figyelnem, hogy ne érzelmeim irányítsanak, hanem a focitudásom legyen előtérben a játékomban.

Mit vársz a tavaszi szezontól?

Még több győzelmet, még több fejlődést csapat- és egyéni szinten is. A szezon végén szeretnék elmenni egy próbajátékra, hogy megismerjem, milyen a profi közeg. Hogy  kipróbáljam magamat a felnőttek között, hogy milyen játszani a tapasztaltabb játékosokkal.

Ritkán mész haza a Vajdaságba?

Egyedüli gyerek vagyok.  Édesanyám nehezen viseli, hogy elkerültem otthonról, így minden nap beszélünk telefonon vagy videóhívással, ahol látjuk is egymást. Lényegében naponta tartjuk a kapcsolatot, és akkor, ha hazamegyek hétvégén, de ez csak egyszer van egy hónapban .

Megéri az áldozat, amit eddig hoztál?

Meg. Még jobban odateszem magamat, hogy elérem a céljaimat, és profi labdarúgóvá váljak.

 

UTE Labdarúgó Akadémia 

Képek

2015.03.14. - UTE U18-PMFC-MATIAS 6-0 (2-0) című gallériából ízelítő

Videó

1%

UTE az utánpótlásértAdószám: 18165159-1-41